2018. 04. 21. Ragyogás - repce, völgyhíd, öreg tölgy és napsütés
Szombat reggel, szép napos időre ébredtünk, a madarak csicseregtek én meg elindultam az iskolához ahol találkoztunk az osztállyal. Elindultunk. Én semmit sem sejtve boldogan sétáltam, viszont mikor már a földesúton sétáltunk egy jó darabig, akkor már a nap is zúdította ránk forró sugarait, amiket (szerencsénkre) erős szél tartott tőlünk távol. Fel a dombon, le a dombon, végig hosszú, már-már végtelennek tűnő utakon mentünk keresztül, mire odaértünk az autópálya hídhoz, ahol megálltunk egy kicsit. Én egy kisebb csoportba összeverődve frizbiztem. Aztán tovább indultunk Szebény öreg fájához, ami 400 éves és jó nagy. A visszaút olyan volt, mintha egy sivatagban sétálnék, pedig csak Véménd határában voltunk, a köves földút szétszedte a talpam, és a végére már csak az irányított, hogy végre hazaérjek, ami sikeresen meg is történt. A táj csodás és nyugodt volt, de nem ismételném meg megint. (Forray Péter 7.)
Voltunk egy túrán a tanárokkal Szebényen, vagyis csak Szebény fele, ami nagyon jó volt, mert rátértünk egy hídra, és ott integettünk a kamionoknak és a kamionok visszaintettek, vagy vissza dudáltak nekünk. Nagyon tetszett nekem ez. Szokás szerint mi a Tibivel lemaradtunk, fájt a lábunk, azt hittük, hogy egy sivatagban vagyunk, de mikor láttuk s hallottuk, hogy egy néni kiabál nekünk és integet, akkor megnyugodtunk, hogy hazaérünk. A szendvicsem megolvadt elfojt benne a sajt és a vaj. Amúgy meg egészen jó volt ez a túra, azt hittem, hogy unalmas lesz, de kellemesen csalódtam, ami szintén jó volt. A vissza út volt a legborzalmasabb számunkra Tibivel. Felnéztünk az égre, és elszédültünk, meg ilyenek, és ezen is nevettünk. Beszélgettünk a motorokról, azzal is eltelt legalább az idő. Úgyhogy remélem, hogy ilyen túra lesz még, csak nem ilyen melegben és nem ilyen helyen, mert ez egy picit félelmetes volt. Komolyan mondom, azt hittük, hogy egy sivatag (mi okosok).(Orsós Ádám 6.)
Nekem az tetszett a legjobban, amikor már a völgyhídnál voltunk, és integettünk az autóknak meg a kamionoknak meg a motorosoknak. Amikor már hazafele mentünk, akkor szó szerint már alig bírtam menni, mert nem tudtam, hogy ilyen hosszú lesz. De azért nagyon tetszett az is, amikor a nagy fánál voltunk és körbe fogtuk a fa törzsét. A tájak GYÖNYÖRŰEK voltak, és azért, hogy az ember egy nagyot túrázzon, azért nagyon megérte elmenni.(Uszkai Attila 6.)
Hát, igazából mindenki 0 életkedvvel indult meg a túrára. Nem hittem volna hogy ilyen sokat fogunk sétálni. A tanárok, az igazat megvallva izgatottak voltak, és azt is elárulták, hogy azért nem tanulunk, mert a föld napja lesz vasárnap. Elindultunk, de már az első 15 percben K.O. voltam. Elmentünk először a Szebényi völgyhídhoz. Ott integettünk az autóknak és a kamionoknak. Az autósok inkább integettek, míg a kamionosok ezerrel nyomták a dudákat. Azután elmentünk az autópálya hídja alá és ott letelepedtünk. Majd elmentünk a NAGY fához. Arrafele elkezdtünk szóláncozni, mert nem volt jobb dolgunk. A visszaúton is folytattuk, de már nem volt több olyan szó, amit elmondhattunk volna. Végül szétváltunk és mindenki hazament. Az én szerény véleményem szerint egész jó volt ez az egész.(Krisztihelyi Réka 6.)
 |
||||||||||||
|
Archívum |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| baracsdenes@gmail.com |
